Tudomány és hit erősítik egymást

2019. február 23., szombat

„Ezek a gyerekek a saját versenyterületeiken messzebbre látnak, mint a felkészítő tanáraik. De sok munkájuk van ebben, hiszen ma is igaz, hogy a zseni egy százalék lángész és kilencvenkilenc százalék verejték” – Elek Péter és Tófalusi Ádám, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának végzős tanulói komoly sikereket értek el a tudományos diákolimpián. Az eredményekig vezető útról és a terveikről kérdeztük őket.

Az elmúlt évben az Emberi Erőforrások Minisztériuma hét nemzetközi tudományos olimpiára delegált diákokat. A magyar gimnazisták a nemzetközi versenyeken két arany-, tizenegy ezüst és tizennégy bronzérmet nyertek, illetve heten közülük dicséretben részesültek. Elek Péter, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának 11. osztályos tanulója a 49. Nemzetközi Fizikai Olimpián nyert bronzérmet, évfolyamtársa, Tófalusi Ádám pedig a 13. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Olimpián kapott dicséretet.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Pesti Vígadóban elismerésekkel köszöntötte a 2018. évi diákolimpiákon eredményesen szerepelt tanulókat és felkészítő tanáraikat. Kásler Miklós miniszter köszöntőjében hangsúlyozta: a teremtés után az ember mindig törekedett arra, hogy megismerje a teremtett világot, saját magát és embertársait. „Sok mindent megpróbált megérteni az ember, teóriákat állítottunk fel, hogy megmagyarázzuk az ismeretlent, ezen a hosszú úton pedig a magyarok is megállták helyüket” – tette hozzá, Bolyai Jánost, Liszt Ferencet, Neumann Jánost és Teller Edét említve példaként. „Az ismereteket ma már nem is nagyon tudjuk átfogni, ezért gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni a teremtés célját: azért vagyunk a világban, hogy szépen éljünk és segítsünk a többieknek. A díjazottak megkapták a tálentumot ehhez, de ez önmagában nem elég: kell a szorgalom, a támogató család és a tanárok, kik ismeretekkel halmozták el őket” – emlékeztetett Kásler Miklós, majd átadta az egy évre szóló miniszterelnöki ösztöndíjakat és miniszteri elismerő okleveleket a díjazottaknak.

A tudással felelősség is jár

„Mióta az eszemet tudom, érdekel a fizika. Nem is tudok olyan időszakot felidézni, amikor ne így lett volna” – válaszolja kérdésünkre Elek Péter. Az ifjú tehetség elmondásából kiderül, önmagában az érdeklődés kevés lett volna, hosszú évek kitartó munkája vezetett a versenyekig – és így végül a diákolimpiára. Megannyi országos verseny és szakkör után tavaly tavasszal készült fel a Kunfalvi Rezső Olimpiai Válogatóversenyre, melynek két fordulója után bejutott az ötfős országos fizikaolimpiai keretbe. A nyári megmérettetést még megelőzte az Európai Fizikai Diákolimpia is, de a következő állomás már Portugália és a Nemzetközi Fizikai Diákolimpia volt.

Péter elmeséli, hogy a megérkezés nem volt zökkenőmentes, gépük 12 órát késett, de a csapat hamar megtalálta helyét. A feladatok első fele kísérleti volt, majd egy nap kirándulást követően az elméleti rész következett: „A LIGO mérőközpont hullámdetektora gravitációs hullámokat mér, ezzel kapcsolatos volt az első feladat, míg a következőben az áramlástan segítségével kellett egy daganatos megbetegedést vizsgálni” – magyarázza a fiú. Az is megtudjuk, hogy verseny hivatalos nyelve angol volt, de feladatokat mindenki az anyanyelvén oldotta meg, a végeredmények mindegyikét matematikai kifejezésekkel adták meg.

A 49. Nemzetközi Fizikai Olimpiát 2018. július 21. és 29. között Lisszabonban szervezték meg. a versenyen 86 ország 395 versenyzője vett részt. Az olimpián két mérési feladatot kaptak a diákok, az egyikben különböző távvezérlésű tranzisztorokat, a másikban pedig egy viszkózusan nyúló szálat kellett tanulmányozniuk. Az elméleti forduló feladatai pedig a LIGO gravitációs hullám detektorához, a neutrínókhoz, illetve az érhálózat és a daganatok fejlődéséhez kapcsolódtak. A két forduló között a versenyzők ellátogathattak Portugália nagyvárosaiba.

Bár idén érettségire is készül, Péter ismét megpróbál kijutni a Fizikai Diákolimpiára, aztán pedig reméli, felveszik a Budapesti Műszaki Egyetem fizika szakára, hogy kutatófizikus lehessen. Addig azonban még van pár hónapja a Dóczy gimnáziumban, amit nagyon szeret. „A bátyám miatt választottam ezt az iskolát, tudtam, hogy itt nagyon erős a fizika. De az elmúlt években azt is megtanultam, hogy a vallás segít kialakítani a megfelelő hozzáállást a tudománnyal kapcsolatban, hogy ne csináljunk hülyeségeket – és főleg ne mások kárára” – fogalmaz. Mint mondja, számára a tudás nagyon fontos, de azzal is tisztában van, hogy sokszor nem lehet tudni, hova vezet egy-egy ötlet, csak abban reménykedhetünk, hogy a kutatók felfedezései nem csupán elméleti síkon, hanem valóban hasznosak lesznek és nem ártanak majd az emberiségnek.

Nincs ellentmondás vallás és tudomány között


Hasonló alapokról, de teljesen más élményekről számol be Tófalusi Ádám, aki a csillagászati versenyen egy adatsor kiértékelésével azt vizsgálta, mennyire jellemző, hogy a csillagközi por elnyeli a fényt.  Ezek a kérdések gyakorlati problémákra világítottak rá, a csillagászatban valódi akadályok leküzdését segíthetik. „Legközelebb a fizika és az asztrofizika áll hozzám és csak ezek után a csillagászat, de ettől függetlenül nagyon élveztem a versenyt” – mondja Ádám és azt is hozzáteszi, különleges tapasztalat volt számára Kína megismerése is: „Minden szempontból érdekes kultúra, járhattunk a nagy falon, megnéztük a világ legnagyobb Buddha-szobrát és kívülről a tiltott várost is.”

A 13. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Olimpiát 2018. november 3. és 11. között tartották Pekingben, a megmérettetésen 39 ország 209 csapata vett részt. Az olimpikonok a verseny első napján ötórás számítási feladatokat tartalmazó elméleti fordulón vettek részt, majd a következő délután és este megfigyelési feladatok következtek, melyek egy részét a feladatlapokon kiadott csillagképek és ábrák alapján kellett megoldani, míg a többit az éjszakai égbolt tanulmányozásával. A következő napon galaxisokról készült mérések alapján kellett vizsgálni a csillagközi por által elnyelt, majd újra kisugárzott fény mennyiségét és a galaxis portartalmát. Az egyéni versenyen kívül a különböző országok versenyzőit csapatokba sorsolták, nekik szabadidejükben együtt kellett feladatokat megoldaniuk.

„A fizika felé édesapám indított el és nagyon érdekelt is, ez a kettő kapcsolódott össze bennem és ma már belső motiváció, hogy ezzel szeretnék foglalkozni” – hangsúlyozza Ádám, aki szintén az érettségire készül, tanulmányait pedig Zürichben vagy Bécsben szeretné folytatni fizika szakon. Jelenleg is magántanuló, de ettől függetlenül is fontosnak tartja azokat az értékeket, melyeket gimnáziuma képvisel: „Hiszek Istenben, római katolikus vagyok. Soha sem láttam ellentmondást vallás és tudomány között, én mindkettőben hiszek.”

Feltárni a teremtett világ titkait

A fiúkat Tófalusi Péter fizikatanár készítette fel a versenyre, a vezetéknév egyezése pedig nem véletlen, így pedagógusként és édesapaként is nagyon büszke az elért eredményekre. Bár az elmúlt évtizedekben több díjjal is kitüntették tehetséggondozó tevékenységéért, mégis nagyon szerényen beszél a versenyről: „Nem szégyellem bevallani, hogy ezek a gyerekek a saját versenyterületeiken messzebbre látnak, jobbak, mint a felkészítő tanáraik. De sok munkájuk van ebben, hiszen ma is igaz, hogy a zseni egy százalék lángész és kilencvenkilenc százalék verejték.”

Kérésünkre azt is elmeséli, hogy Péter és Ádám számára hosszú út és sok verseny vezetett a diákolimpiáig, mindketten tizenegyedikesként jutottak ki a versenyre, ők voltak csapataik legfiatalabb tagjai. „Ádámot magam is a természet csodáinak felismerésére neveltem, hamar elkezdett fizikaversenyekre járni, Péter pedig nagyon korán elkezdte látogatni a felsőbb évfolyamosok felkészítő alkalmait. Tudják, hogy hosszú út áll még előttük, de nagyon kitartó rendkívüli és elkötelezett  gyerekek!”

Beszélgetés közben megtudjuk, hogy Tófalusi Péter három évtizede tanít fizikát, mégsem változott a tantárgy iránti szeretete: „Megunhatatlan szerelem a tudomány múlhatatlan szépségének művelése és továbbadása. Jó látni, hogy akit egyszer megérint a fizika szele, azt egy életen át magával viszi – ezt figyelni, segíteni a legnagyobb öröm.” A pedagógus 2001 szeptembere óta tanít a Dóczy gimnáziumban, de Arisztotelész nyomán a mai napig azt vallja, hogy a tudomány csodálkozással kezdődik és azzal is kell,hogy folytatódjon. „Amikor megérkeznek a diákok a gimnáziumba, illik őket elvarázsolni, ezért fontosak a kísérletek, mert ezekkel szerettethetjük meg a tudományt – teszi hozzá. – A gyerekekben megvan az éhség, érdekesnek látják a világot, nekünk pedig ezt az érdeklődést kell izzítanunk.”

A fizikatanár arra is emlékeztet, hogy a történelem során és ma is sok a mélyen vallásos tudós, „aki fel akarja tárni a teremtett világ titkait”. „Tudomány és hit(vallás) erősítő interferencia, hiába állították be ezt a szocializmus évei alatt ellentétesnek. Ma azt is meg kell mutatnunk diákjainknak, hogy a tudás ellentéte a tudatlanság, a hit ellentéte pedig a hitetlenség. Aki a tudománnyal foglalkozik, meglátja, milyen csodás rend van ebben a világban és így tevékenysége hitvallássá válhat” – hangsúlyozza Tófalusi Péter.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd

Istent keresem

Bír 1,1–15

„Az Úr ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink